Szóval Ken

Kicsit más típusú bejegyzés, mint amit a blogra szántam, de valahogy nagyon összejött most minden: a telóm még mindig rossz (valószínűleg beázott), szóval csak egy régebbi típusú fényképezőgéppel tudok fotózni, ráadásul belefutottunk a héten egy meszelős-új szekrénysoros-lakásátrendezős kombinációba, így a legtöbb holmim szanaszét van egyelőre.

Mint a köszöntőben is írtam, az első EAH babák megjelenésével egy időben kaptam kedvet újra a babázáshoz, és csak segített a dolgon, hogy a nagyobbik lányom szájából akkoriban hangzott el a születése óta várt mondat: - Anya, veszel nekem egy Barbie-t?
Vettem. :) Meg kapott hozzá a kisasszony egy hatalmas Barbie kastélyt is, A hercegnő és a koldus meséből. Viszont a gyerek nem hülye, ha van kastély és hercegnő, akkor kell herceg is. Szóval lett hercegünk is, neki 4, nekem pedig a mai napig 27. (A 28. érkezőben van.)
Tudniillik, be kell vallanom, hogy sosem tartottam magam Barbie gyűjtőnek, összesen 9 darab árválkodik belőlük a polcomon, plusz két Disney hercegnő.
Ellenben Ken... háát, beleszerettem ebbe a fickóba, plusz nagyon tisztelem is, elvégre néha hajlamos a barátnője kedvéért csillámos/csillogós/flitteres ruhákba bújni, ami nagy bátorságra vall. (Azért ezt igen kevés férfi tenné meg, nemhogy még mosolyogjon is hozzá.)
Szóval én egy Ken gyűjtő vagyok. Azon belül is a valódi hajas (műanyag frizurák kíméljenek) babákat részesítem előnyben, ha pedig sikerül kifognom egy fashionistát (a lányom csak mozgathatósnak hívja), attól képes vagyok szívrohamot kapni.
Most bemutatnám nektek a négy nagy kedvencem, akik valamilyen oknál fogva a szívemhez nőttek. (Egyelőre azért csak ennyit, mert a többiek még valahol a dobozrengetegben árválkodnak.)

Ők itt balról haladva: Beszélő Ken, Siegfried (Rózsaszín balettcipő), Nicholas herceg (Hercegnőképző), Fashionista Ken.

Mindegyiküket használtan szereztem be, Beszélő Kent például a piacon, egy nagy zsák Lego Friends kíséretében. A nagylányomnak is megvan ez a típus, csak az övé új volt, és még mindig működik, bár manapság már a kishúga szórakozik vele. (Volt, hogy napokig azt hallgattuk, hogy: Hellóóóóóó! Mi ez a kuplerááááj?! Aztán elváltoztatott géphangon: Hellóóóó! Mi ez a kuplerááááj?! Gyanús, hogy Ken engem testesített meg a játékban...)

Siegfried az eredeti ruháját viseli, és imádom, mert szerintem nagyon helyes és kifejező arca van, az egyetlen problémám vele, hogy nem visel se nadrágot, se harisnyát (gondolom, a Mattel-gyár munkásai fellázadtak, mikor Kenre kellett volna harisnyát varrniuk), így csak simán szürkék a lábai. Ami kiábrándító, de hát ez van, elvégre balettozik a szentem.

Nicholas herceg is roppant jóképű. A haja tragikusan állt a szélrózsa minden irányába, amikor megvettem, de egy kis waxolás szerencsére sokat segített a dolgon. Ezzel a ruhával együtt érkezett, és bár tervbe van véve, hogy megvarrom az eredeti öltönyét, de ez olyasmi, amibe egyelőre még jó ideig nem vágok bele. (Nekem nagyon megfelel, ha póló/ing+nadrág kombóban vannak itthon.)

Az utolsó versenyző a leghelyesebb Ken címért egy mozgathatós Ken, aki nálam nagyon durva légzésleállást okozott, amikor megláttam egy piaci stand alatti dobozban, egy rakás lego duplo, meg kinder figura között. Szemérmetlenül olcsón jött velem haza, annyira olcsón, hogy  amikor meghallotta a férjem, hogy "csak 300 forint volt", ő is beleszeretett. (Valójában 500 volt, de a férjemnek van egy ilyen babaérték-mérője, ami egyenes arányban áll azzal, hogy mennyire békél meg velük).

Szóval, ők itt az én kedvenc Ken babáim. Pedig nem ők a legkülönlegesebbek, vagy legértékesebbek, de mégis ők négyen azok, akik a leginkább a szívemhez nőttek.

És egy kis büszkélkedés így a végére: képzeljétek, minden srácomnak van cipője! Valami úton módon mindig úgy alakult, hogy cipőstől jöttek haza, kivéve Mozgathatós Kent, de ő meg megkapta egy másik fiú pót-lábbelijét. :)